Igen, végre megtört a jég, és Peti telefonált :) Sőt, találkoztunk is, mert eléggé zavarban voltam, amikor beszélgettünk, de ő nem, és ő ajánlotta, hogy felugrik hozzám :))
Az a szerencse, hogy elég messze lakunk egymástól, úgyhogy volt még időm zuhanyozni, meg hajat mosni és felvenni valami szépet :)
Szóval bevallotta, hogy tényleg nagyon gondolkozott azon, hogy nem keres többet, de aztán rájött, hogy ahhoz túlságosan tetszem neki, és ráadásul izgalmasnak is találja a bajomat! Remélem, hogy ez nem valami perverz dolog nála, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem ;)
Elmeséltem neki mindent, ami eddig volt, hogy hogyan jöttem rá erre és hogy mit mondtak az orvosok, azaz hogy senki semmit nem tud és hogy mennyit csúfoltak ezért, meg hogy minden fiú lelépett, ahogy megtudta, és nagyon aranyos volt. Tök okosakat kérdezett, meg sajnált, de nem nagyon és megígérte, hogy ő nem fog lelépni vagy legalább szól előtte.
Egyébként úgy kezdődött, hogy még otthon, a suliban volt egy vagány srác, akibe mindenki bele volt zúgva - persze én is. 15 éves voltam és egyszer nyáron volt diszkó , ahogy tök sokat táncoltunk meg buliztunk. Ez a srác nagyon rámhajtott, ami nekem persze tetszett, de nagyon kislány voltam még. Éjszaka volt, amikor kihívott, hogy menjünk sétálni... Persze csókolóztunk, de ő többet akart, és nem állt le, amikor mondtam neki, hogy én nem akarom. Erre letepert egy sötét helyen, ahol már mező volt, én meg hiába kiabáltam, nem hallotta senki. És akkor megtörtént: meg akart erőszakolni, de nem tudott, mert hirtelen nagyon fájt neki. Amikor meglátta, hogy vérzik is neki ott lent, akkor pánikba esett, és ordibálva elrohant.
Én meg tök ijedten hazamentem, és elmeséltem mindent anyunak, aki egyáltalán nem haragudott. Viszont ő sem értette, hogy ez hogy lehet. Mindenesetre a következő héten elvitt a nőorvosához, aki megvizsgált és teljesen ledöbbent, aztán megmondta, hogy lát ott a punimban valamit, ami olyan, mintha fogak lennének. Utána gyakorlatilagelküldött, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni.
Így kezdődött, hogy elkezdtünk orvostól-orvosig járni és az is, hogy afiú persze telekiabálta azzal a falut, hogy én egy büdös k---a vagyok, és mindenféle ocsmányságot kezdett terjeszteni rólam :(( Nem csoda, hogy végül eljöttem ide dolgozni.
De a Petit ez mind nem zavarja, sőt, azt is megígérte, hogy ő is segít keresni erről dolgokat, mert sokkal jobban tájékozódik az interneten, mint én, és angolul is tök jól tud :)
Szóval elvonultak a viharfelhők és újra nagyon boldog és szerelmes vagyok!!! :))
Persze azért az összebújásig nem jutottunk most, de ami késik, nem múlik ;)
Sziasztok!
