Huhh, nagyon furcsa volt a hétvége. Azt terveztem, hogy magammal és a lelkemmel fogok foglalkozni, utánajárok néhány dolognak, erre szombaton a strandon megismerkedtem egy sráccal :))
Nagyon kedves volt, odajött, amikor a lányokkal álltunk sorba a büfénél. Udvariasan megkérdezte, hogy zavar-e, szeretne velem megismerkedni és hogy meghívhat-e egy fagyira. Olyan régen volt ilyen, hogy valaki ilyen kedvesen akarjon ismerkedni, hogy belemnetem és nagyon jót beszélgettünk! Annyira jót, hogy utána elmentünk egy késői ebédre-korai vacsira is egy közeli étterembe. Persze nem túl elegánsba, mert mindketten strandhoz voltunk öltözve.
Péter (így hívják) még a vacsorámat is ki akarta fizetni, de azt azért nem engedtem, pedig valahogy úgy érzem, hogy ő nem élne vele vissza, vagy nem, várna cserébe semmit.
Tudom, hogy nagyon gyors, de nem bírtam ki, amikor megkérdezte és igent mondtam, úgyhogy tegnep is találkoztunk!! :) Elmentünk a szigetre sétálni és beszélgetni és estefelé meg is csókolt!
Nem szoktam ilyen gyorsan engedni a fiúknak, de nagyon-nagyon tetszik és nagyon aranyos és olyan vele beszélgetni, mintha mindig is ismernénk egymást. Ő egyébként 4 évvel idősebb nálam és informatikus.
Ha már kicsit jobban ismerjük egymást, akkor megkérem majd, hogy segítsen kicsinosítani a blogomat is. De addig még valahogy el kellene mondani neki, hogy én nem csak úgy vagyok különleges lány, ahogy ő gondolja :( És persze remélem, hogy nem lesz velem türelmetlen, mert akkor meg is tapasztalja szegény.
Addig is turbóra kell tekernem ezt a nyomozósdit, hogy legalább azt kiderítsem, hogy tudom-e szabályozni azt, hogy mikor jöjjenek elő a fogak. Ha egyszer legalább sikerülne direkt előhívni őket, akkor már biztos arra is rájönnék, hogy hogy kell visszacsinálni...
Amikor Petivel vagyok, akkor még nem fordult elő hogy jelentkezett volna ez az érzés, de jobb félni, mint megijedni... És ráadásul nagyon jól is csókol ;) - de ez már legyen a mi titkunk.
Drukkoljatok nekem!
